Veszekedés- hosszú és gyötrelmes

Hétfőn reggel 4:31kor keltem, elkészültem és még visszafeküdtem a szerelmem mellé az ágyba, élvezzem ki az együttlét utolsó perceit. Ölelkeztünk és csókoltuk egymást, majd mikor jelzett a mobilom, hogy ideje lenne kiindulni a buszmegállóba, felkeltem, vállamra kaptam a nehéz táskámat és elköszöntem. A buszozásom és a vonatozásom végig szenvedtem, hogy elkell mennem. Beértem a suliba, gyorsan telt a nap aminek örültem is mert eléggé fáradt voltam, mivel alig aludtam este. Visszamentem a koleszba és rögtön lefeküdtem az ágyba, fentvoltam még neten, de kis idő után bealudtam. Fél öt lehetett mikor a nevelőnk felkeltett, hogy ideje lenne tanulni. Felnéztem, de rögtön vissza is ejtettem a fejemet mert még  rosszabbul éreztem magam mint mielőtt elaludtam, a fejem valami borzasztóan fájt. Percek múlva sikerült is elaludnom. Pontosan 18:01 kor ébresztett telefonom, hogy menjek le vacsorázni, akkor már élni is alig volt kedvem, annyira rosszul éreztem magam, de erőt vettem magamon és hagytam, hogy a szobatársam és barátnői leráncigáljanak magukkal a vacsihoz. Vacsi után írtam a Gábornak... de kis idő múlva kattant bennem valami és elkezdtem veszekedni vele... már így is széttment a fejem, de még pluszba elkezdtem sírni azon, hogy milyen idióta vagyok... Olyan dolgokat vágtam a szerelmem fejéhez amit nemkellett volna, megbántottam... Ízig-vérig sértettem... akkor nagyon felcsesződött rám... Mondtam, hogy kedden megyek haza mert alá kell íratnom egy papírt, felajánlottam, hogy elmegyek hozzá is egy kicsit, hogy beszéljük meg a dolgokat. ő természetesen szépen finoman elküldött a búsp*csába... Megmondta, hogy ne menjek hozzájuk... Ekkor már úgy sírtam, hogy a szoba fele megtelt a könnyeimmel... Igazi hatalmas krokodil könnyeimmel... A  barátnőim leültek mellém és kérdezgették, hogy mi van velem. Könyörögtek, hogy ne sírjak, de nemtudtam abbahagyni, nagyon fájt, hogy megbántottam azt aki számomra a legfontosabb és legértékesebb.  A fejem teljesen feldagadt a szemeim és az orrom tiszta vörös volt, pontosan öt csomag zsepit használtam el... A színem a faléra kezdett hasonlítani mert egyre  fehérebb kezdtem lenni és szédültem, A nevelők vagy ezerszer megkérdezték, hogy hívjanak-e orvost. Mindig nemmel válaszoltam... "Csak egy kis rosszullét, a fájdalomcsillapíttó majd megold mindent"... Be is vettem 3darab fájdalomcsillapittót és elmentem zuhanyozni. A hideg víz kicsit segített a fejfájásomon. Majd pontosan tízkor kikapcsolt az internet. Ekkor még írtam egy hosszú bocsánatkérő " majd együtt megoldjuk, megbeszéljük" szöveget amire választ vártam, de nemkaptam. Hiába vártam egész este.... Hajnali 3körül végre sikerült álomba sírni magam, végre vége lett a forgolódásnak és szenvedésnek. Másnap a suliban is állandóan rosszkedvű voltam és ahányszor meghallottam, hogy valaki az osztálytársamnak kiabál (az osztálytársam Gábor néven ismert) állandóan az én egyetlen Gáborom jutott az eszembe. Emiatt rendszerint a mosdóban töltöttem a szüneteimet síró görcsök között, és félholtként mászkáltam vissza az órákra. Délután hazafelé vettem az utamat. Négy körül hazaértem, elkezdtünk irkodni... de semmi. Valamikor hét óra előtt azt írta, hogy ő ezt nem bírja mert nagyon hiányzok

neki... Akkor nagyon megörültem... De ennyi... Másnap reggel még írtunk 1percet, de ő munkába ment én pedig visszaaludtam még egy órára és utána vissza suliba. Ez a nap is nehézkesen telt... és egész nap vártam egy "nyuszim" , "szívem" , "édesem" megszólításra... de semmi... :( délután vettem egy kis meglepit amit majd a hétvégén odaadok neki... Reméllem majd megbocsájt... Nagyon hiányzik és nem bírom nélküle... Hiányzik, hogy a karjai közt tarcson és megvédjen, simogasson és csókolgasson míg el nem alszok. <3 Szeretlek, nagyon hiányzol édesem.