Rómeó és Júlia?! Mindenem

Iiiigen, most is elmondom az elejétől mert vicces story :D  
Naszal... 
Minden egy szombati napon/estén történt egy falunapon,  akkor ismertem meg az én Rómeómat. Akkor még csak a legjobb barátom  egyik idióta haverjának hittem aki marhaságokat beszéll és csináll. Később bejelölt a Facebookon és elkezdtünk irkodni, meghívott a születésnapjára, bókolt és aranyosan viselkedett velem.  Ekkor

persze még nemtudtam h meg akar fektetni. Egyre többet irkodtunk és meséltünk magunkról egymásnak, ekkor tudtam meg, hogy a Robertó unakotestvére, találkoztunk. Majd a születésnapjára is elmentem ahol egy storba aludtunk összebújva. Ez volt az a pillanat amikor többet kezdtem iránta érezni. Ekkor még nemtudtam, hogy a követhező napok, hetek, hónapok maga lesz a pokol számomra. Ekkor ugyanis elmondta, hogy nemérez irántam semmit. Jött a sírás, majd egyre kevesebbet beszéltünk és irkodtunk.  Szeptemberben még írtunk, meséltem neki az újsuliról, de október végére már egyre kevesebbet gondoltam rá, november végére pedig már teljesen elfelejtettem. Telt az idő... Egy szép áprilisi estén boldogan nevetgéltgéltünk és animét néztünk a barátnőmmel, mikor jelzett a mobilom, hogy írtak. Kezembe fogtam a mobilt és még mutogatva elmagyaráztam valamit és csak utánna oldottam fel a

zárat, s néztem meg, hogy ki írt. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, egy pillanatra levegőtvenni sem tudtam a szívem pedig hevesen kezdett verni. Tágra nyílt szemekkel hatalmas mosollyal az arcomon fordítottam barátnőm felé a telefont : "Gábor üzenetet küldött" - írta ki a mobilom. A barátnőm persze nem tudta, hogy ki a fenéről van szó. Gábornak gyorsan visszaírtam és Sayunak magyarázn kezdtem, hogy ki a franc is az a Gábor. Segítséget kért tőlem a dobok terén, majd én is megkértem, hogy keressen nekem linket egy kínai filmre. Majd újra "elfeledtük" egymást. A motoros találkozón összefutottam a Robertóval, ott beszélgettünk a nyári berúgásomról majd javasolta, hogy írjak rá a Gáborra, mert "tetszek neki". Hát jó, egyeztem bele. Ráírtam és elkezdtem izgulni, de a Robertókérése volt... Irogattunk keveset. Majd újra feledéd.  Július elsején kedves legjobb barátom

meghívott a szülinapi bulijára ami két napos volt, de én csak az egyiken tudtam résztvenni. A buli utolsó napja volt tartva. Korán keltem és elmentem orvoshoz, majd a kontrola után összepokoltam. Drága unokatesója ia ott volt... AZ A GÁBOR... *.* A megbeszélt időpontban várt rám mikor leszálltam a buszról, hogy elvitt a buli hejszínére. Amikor beszálltam a kicsimercibe az anyósülésre, hatalmasat dobbant a szívem. A régi emlékek, érzelmek pontosan ugyan úgy bennem voltak mint egy évvel ezelőtt. A bulit imádtam, igaz volt pár ember aki zavart, de estére megoldódtak a dolgok, jöttek az ittas állapotok. Végig a Gábort lestem, kerestem. Iszogattunk. Később kiderült h akkor épp tetszett neki valaki ezért nézte állandóan a mobilját :( ... Este a Robertóval aludtam egy sátorba... megbeszéltük  a dolgokat majd  belealudtunk a beszélgetésbe. A Gábor az én melegítőmbe aludt én pedig az ő pólójába. Másnap visszacseréltük és mentünk haza... Következő hétvégén a tallósi falunapon nyomattuk, ekkor adtam neki az első puszit. Pöttet eltettük magunkat és ő úgy nekifutott, majd repülve rákapaszkodott egy kis karácsonyfának, hogy amikor lezuhant a földre letörte a fa tetejét. Kalmi szülinapján

elcsattant az első csók. Jött a reménykedés, majd a csalódás és újra a reménykedés. Minden hétvégén kijártunk sátorozni és miután bebújtunk a sátorba... és addig csókoltuk egymást amíg el nem aludtunk.  A születésnapját egy közös barátnőjével tartotta egybe. Aznap én majd" halálos beteg voltam, fájt a torkom, fejem, alig éltem. De ekkor már nyíltan, mások előtt is meg mert csókolni. Elhatároztuk, hogy elmegyünk a bandával balatonra. Nyolcan összepakoltunk és pár nap múlva leugrottunk Alsóörsre. Sátoroztunk, iszogattunk, kirándultunk, majd a második ott töltött éjszakán szerelmet vallott és megdumáltuk, hogy megpróbáljuk együtt a dolgokat. Ez volt a nyaram legboldogabb napja. Szeptemberre visszaköltöztem az internára és jött a szenvedés... Minden hétköznap átszenvedtem a napot, a sulit és a Gábor hiányát. De hétvégente jött a sundhine mert amióta szeptember közepén nálunk aludt először, azóta mindig vagy nálunk vagy a legjobb, hogy náluk alszunk. Olyankor áttjárunk mindig áttjárunk a

haverokkal, haverokhoz Alistára iszogatni, beszélgetni. Most picit nehezeb mert melóba jár... Olyankor is náluk vagyok és várom, hogy este hazaérjen és végre áttöleljen és biztonságba érezzem magam a karjai közt.

Annyira vágyom arra, hogy áttkarolj,
Hogy halljam szívednek szerelmes dobogását, 
Hogy érezzem kezed puha bőrének simogatását,
Az erős karjaid gyengéd és védelmező ölelését,
Hogy újra veled aludjak, kérlek szeress még... 

"Egy érzés mi bennem maradt rég,
Egy őszinte álom vagy álomkép,
Ez mind sok darabra szakadsz szét,
Pont így lesz egy álom szép"