11.11 a megújulás száma

2015. November 11. (Szerda) A bűvös 17 évem... Szerdán iskola után a szobatársam, barátnőim felköszöntöttek. :) Tortát eszegettünk, traccsoltunk, nevetgéltünk és szivattuk egymást. De nem is ez a lényeges amiről írni szeretnék. Blogom témája most a hétvégém lesz. :3 Csodálatos pénteki napon hamarabb keltem, mint ahogy az ébresztő megszólalt volna a koleszba. Mosolyogva keltem hiszn tudtam ez a nap fantasztikus lesz. De gondolni se mertem

volna, hogy ennyire. Naszó.... Mosolyogva keltem ki az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Szépecskén lassan elkészülődtem és mivel még volt időm ezért úgy gondoltam, hogy kifestem magam olyan: "Lepjem már meg a szerelememet azzal, hogy csini vagyok" alapon... Felpakoltam a táskám és kihagyva a reggelit a suli felé vettem az irányt, a büfében megreggeliztem és megbeszéltem a napot a csajokkal. A harmadik óra után gondolkoztam, hogy elkéreckedek és hamarabb hazamegyyek, de végül nem tettem, nemszerettem volna hiányozni, igértem, hogy áttszúrom az osztálytársam fülét, és így leegalább a barátnőmmel vonatozhattam. Ám de... Az utolsó óra után visszamentem a suliba a bőröndömért és még gyorsan elfutottam volna üzletbe mikor a suli előtti park felénél valaki rám dudált. A hang irányába fordultam megláttam egy számomra ismerős autót, a szívem hevesen kezdett dobogni, lassan a rendszámra pillandottam és a lélegzetem is elállt. A szám félig tátva maradt, majd mosolyogva a szemeteskukához sétáltam,

kidobtam a kezemben lévő szemetet. Elköszöntem az osztálytársamtól és lassan az autó felé ballagtam. A szívem közben kiugrott a helyéről. Nemtudtam, hogy hirtelen mit is csinálhatnék. Látszólag lazán odaballagtam és bevigyorogtam az ablakon. Gábor visszamosolygott... A hátsó ülésre tettem a cuccaimat és megkértem jöjjön el velem üzletbe. Mikor kiszállt az autóból én a nyakába ugortam és majdnem elsírtam magam. Olyan jó érzéssel töltött el, hogy újra láttam, újra éreztem az illatát, az érintését. Szinte a fellegekben szálltam, de elég idiótán nézhettem ki. Kézenfogva megjártuk az üzletet és beülve az autóba haza indultunk. Hazafelé minden féléről beeszélgettünk, meséltünk egymásnak. Már csak kilométerek válaszottak el az otthontól mikor  pá másodpercre meg kellett állnunk egy vonat miatt. A vonaton láttam a hamarabb elkéreckedő osztálytársaimat, nevetve felhívtam őket, majd mentünk tovább. Gábor a parkolóban leparkolt és ajtót nyitva szinte rohant fel a harmadikra, én  utánna sokkal lassabb

iramban lépkedtem. Az előszobában levettem a cipőmet és vártam, hogy bemenjen a szobába, de nemtette ezért előre mentem és benyitottam. A szoba félhomályában megláttam az ágyunkat szépen összerakva, kicsit áttrendezve, az asztalon (amin rendszerint hatalmas kupi van most rend honolt) egy csokor rózsát láttam meg mellette egy Raffaello-s csokisdoboz, egy rózsaszín feliratos törölköző (Náluk mindenkinek van egy olyan törcsije, hát nekem is lett :") ) és egy kis piros dobozka. Letettem a kezemben lévő cuccokat és megfordulva újra a nyakába borultam, ekkor már könnybelábadt a szeme és egy könnyecske ki is csordult, amit gyorsan le is töröltem. Szemeimet összeszorítva csüngtem életem nyakába és köszöngttem neki. Annyira nagyon örültem. Megkértem, hogy feküdjünk le az ágyba és bújjunk össze mert már hiányzik nekem az az érzés. Így is tettünk, befeküdtünk az ágyba, félig rámászva mosolyogtam, fejünket lehajtva néztük egymást és csak mosolyogtunk. Én elaludtam a Gábor pedig kiment. Nem telt  el fél óra sem, felkeltem és kimentem, hogy nyugodtan bent is nézheti amit kint néz, nemzavar engem, én

hangzavarba is elalszok, ha ő mellettem van. Bejött a szobába és befeküdtünk az ágyba, elkezdtem előbb az oldalát imogatni majd egyre csak intimebb dolgokat simiztem. A végén már nembírtunk magunkal így egymásnak estünk és eszméletlenül jót szeretkeztünk. A végén összebújva, kielégülve fetrengtünk egymmás karjaiba az ágyon. Később még egyszer egymásnak estünk, ami szintén fantasztikus volt. Este mondt, hogy készülődjek, mert vár rám még egy meglepi, ezért visszaöltöztem normálisnak mondható ruhámba és beültünk

az autóba. Még egy barátnál megálltunk mert valamit megdumáltam, majd elindultunk... Hajtott mint ha kergetnék, de mondta, hogy azért mert időre kell mennünk. Az utat amerre mentünk nem ismertem így nemtudtam találgatni, hogy merre is tart utunk, hagytam magamat

meglepni így csak némán bámultam kifelé és a sötét utat figyeltem. Néha pedig mikor egy bénább sofőr ment előtünk és Gábort elkapta az idegbaj olykor megfogtam a kezét és ujjaimmal simogatva nyugtattam szerelmem. Olyan gyorsan mentünk, hogy amikor egyszer lenéztem, hogy a mobilomon megnézzek valamit,(ekkor egy perc telhetett csak el) mikor újra felnéztem, már mindenhol magyar faluneveket láttam mindenhol... Magyarországra értünk... wow... :D Ekkor még mindig nemtudtam, hogy merre is megyünk csak amikor letértünk a Győri mozinál. Bevoltam zsongva... elhozott a filmre amit már egy

ideje vártam :o juuuuuuj de szeretem ekkor megint jött a zsongás... Gyorsan pénzt váltott és már futott is megvenni a jegyeket.  Vett még inni és rágnivalót is és mehetett is a fiiiiiiiilm :3 <3 Beültünk a Fák jú tanárúr 2-re és míg a reklámok mentek, mi beszélgettünk. A film hatalmas volt, rengeteget nevettünk rajta. A végén még gyorsan elfutottam wc-re és indultunk is ki az autóhoz. Mikor megláttuk, hogy hogyan sikerült beparkolni, nemhittünk a szemünknek, mikor jöttünk és gyorsan beparkolt akkor nem figyeltük, hogy hogyan miképp, csak hogy mi is és a szomszéd autókból is kényelmesen lehessen ki-be szállni. De miután elmentek az autók és csak mi meg a béna parkolás maradtunk... Sírtunk a nevetésnél. Hazafele átténekelgettük és nevetgéltük az utat. Otthon leparkol és kézenfogva felgyalogolunk a lakásukig. Bementünk a szobába, ott egy pezsgősüveg, poharak, csoki és kalács várt ránk. Gábor felbontotta a pezsgőt és az ágybabújva iszogattuk. Minyonokat néztünk, de én a végén már nembírtam olyan álmos voltam ezért bealudtam. Másnap kimentünk sétálgatni, majd a haverokkal iszogatni és onnan hozzánk haza. Majd jött egy kis durci, "haragszok rád" halálhangulat... Otthol felköszöntöttek engem, majd mamáméknak is vittünk tortát és újra vissza autókáztunk a Gáborékhoz... Este szent lett e béke, mosoly happy minden... Hétfőn pihengéltünk, élveztük egymás társaságát, stb. Majd estefele bementünk Dunaszerdahelyre, bevásároltunk, megálltunk a Max-ba. Kajáltunk és gooooo haza. Kedden pedig a nap nagy részét ágyban töltöttem egy kis felfázással, majd mikor jobban lettem indulhatott a móka... Gábor a számítógép elé ültetett és

megtanítottak WOT-ozni... :3 (World of Tanks) Jól elszórakoztunk, közben TeamSpeak-en dumáltunk a haverokkal. Este bemásztunk az ágyba, ott hülyéskedtünk, élvezkedtünk, majd egy fantasztikus előjáték és szeretkezés után összebújva beszélgettünk, később elaludtam. Reggel pedig 5:50kor keltem és visszajöttem a suliba. :/ A hétvégém annyira nagyon fantasztikus volt, imádtam... igaz voltak ott morgolódások, de hát azért vagyunk, hogy megmondjuk a másiknak ha hibázik, megtanítsuk őt a jóra... és hogy szívből szeressük egymást <3 :3 

Rómeó és Júlia?! Mindenem

Iiiigen, most is elmondom az elejétől mert vicces story :D  
Naszal... 
Minden egy szombati napon/estén történt egy falunapon,  akkor ismertem meg az én Rómeómat. Akkor még csak a legjobb barátom  egyik idióta haverjának hittem aki marhaságokat beszéll és csináll. Később bejelölt a Facebookon és elkezdtünk irkodni, meghívott a születésnapjára, bókolt és aranyosan viselkedett velem.  Ekkor

persze még nemtudtam h meg akar fektetni. Egyre többet irkodtunk és meséltünk magunkról egymásnak, ekkor tudtam meg, hogy a Robertó unakotestvére, találkoztunk. Majd a születésnapjára is elmentem ahol egy storba aludtunk összebújva. Ez volt az a pillanat amikor többet kezdtem iránta érezni. Ekkor még nemtudtam, hogy a követhező napok, hetek, hónapok maga lesz a pokol számomra. Ekkor ugyanis elmondta, hogy nemérez irántam semmit. Jött a sírás, majd egyre kevesebbet beszéltünk és irkodtunk.  Szeptemberben még írtunk, meséltem neki az újsuliról, de október végére már egyre kevesebbet gondoltam rá, november végére pedig már teljesen elfelejtettem. Telt az idő... Egy szép áprilisi estén boldogan nevetgéltgéltünk és animét néztünk a barátnőmmel, mikor jelzett a mobilom, hogy írtak. Kezembe fogtam a mobilt és még mutogatva elmagyaráztam valamit és csak utánna oldottam fel a

zárat, s néztem meg, hogy ki írt. Egy pillanatra elállt a lélegzetem, egy pillanatra levegőtvenni sem tudtam a szívem pedig hevesen kezdett verni. Tágra nyílt szemekkel hatalmas mosollyal az arcomon fordítottam barátnőm felé a telefont : "Gábor üzenetet küldött" - írta ki a mobilom. A barátnőm persze nem tudta, hogy ki a fenéről van szó. Gábornak gyorsan visszaírtam és Sayunak magyarázn kezdtem, hogy ki a franc is az a Gábor. Segítséget kért tőlem a dobok terén, majd én is megkértem, hogy keressen nekem linket egy kínai filmre. Majd újra "elfeledtük" egymást. A motoros találkozón összefutottam a Robertóval, ott beszélgettünk a nyári berúgásomról majd javasolta, hogy írjak rá a Gáborra, mert "tetszek neki". Hát jó, egyeztem bele. Ráírtam és elkezdtem izgulni, de a Robertókérése volt... Irogattunk keveset. Majd újra feledéd.  Július elsején kedves legjobb barátom

meghívott a szülinapi bulijára ami két napos volt, de én csak az egyiken tudtam résztvenni. A buli utolsó napja volt tartva. Korán keltem és elmentem orvoshoz, majd a kontrola után összepokoltam. Drága unokatesója ia ott volt... AZ A GÁBOR... *.* A megbeszélt időpontban várt rám mikor leszálltam a buszról, hogy elvitt a buli hejszínére. Amikor beszálltam a kicsimercibe az anyósülésre, hatalmasat dobbant a szívem. A régi emlékek, érzelmek pontosan ugyan úgy bennem voltak mint egy évvel ezelőtt. A bulit imádtam, igaz volt pár ember aki zavart, de estére megoldódtak a dolgok, jöttek az ittas állapotok. Végig a Gábort lestem, kerestem. Iszogattunk. Később kiderült h akkor épp tetszett neki valaki ezért nézte állandóan a mobilját :( ... Este a Robertóval aludtam egy sátorba... megbeszéltük  a dolgokat majd  belealudtunk a beszélgetésbe. A Gábor az én melegítőmbe aludt én pedig az ő pólójába. Másnap visszacseréltük és mentünk haza... Következő hétvégén a tallósi falunapon nyomattuk, ekkor adtam neki az első puszit. Pöttet eltettük magunkat és ő úgy nekifutott, majd repülve rákapaszkodott egy kis karácsonyfának, hogy amikor lezuhant a földre letörte a fa tetejét. Kalmi szülinapján

elcsattant az első csók. Jött a reménykedés, majd a csalódás és újra a reménykedés. Minden hétvégén kijártunk sátorozni és miután bebújtunk a sátorba... és addig csókoltuk egymást amíg el nem aludtunk.  A születésnapját egy közös barátnőjével tartotta egybe. Aznap én majd" halálos beteg voltam, fájt a torkom, fejem, alig éltem. De ekkor már nyíltan, mások előtt is meg mert csókolni. Elhatároztuk, hogy elmegyünk a bandával balatonra. Nyolcan összepakoltunk és pár nap múlva leugrottunk Alsóörsre. Sátoroztunk, iszogattunk, kirándultunk, majd a második ott töltött éjszakán szerelmet vallott és megdumáltuk, hogy megpróbáljuk együtt a dolgokat. Ez volt a nyaram legboldogabb napja. Szeptemberre visszaköltöztem az internára és jött a szenvedés... Minden hétköznap átszenvedtem a napot, a sulit és a Gábor hiányát. De hétvégente jött a sundhine mert amióta szeptember közepén nálunk aludt először, azóta mindig vagy nálunk vagy a legjobb, hogy náluk alszunk. Olyankor áttjárunk mindig áttjárunk a

haverokkal, haverokhoz Alistára iszogatni, beszélgetni. Most picit nehezeb mert melóba jár... Olyankor is náluk vagyok és várom, hogy este hazaérjen és végre áttöleljen és biztonságba érezzem magam a karjai közt.

Annyira vágyom arra, hogy áttkarolj,
Hogy halljam szívednek szerelmes dobogását, 
Hogy érezzem kezed puha bőrének simogatását,
Az erős karjaid gyengéd és védelmező ölelését,
Hogy újra veled aludjak, kérlek szeress még... 

"Egy érzés mi bennem maradt rég,
Egy őszinte álom vagy álomkép,
Ez mind sok darabra szakadsz szét,
Pont így lesz egy álom szép"

Veszekedés- hosszú és gyötrelmes

Hétfőn reggel 4:31kor keltem, elkészültem és még visszafeküdtem a szerelmem mellé az ágyba, élvezzem ki az együttlét utolsó perceit. Ölelkeztünk és csókoltuk egymást, majd mikor jelzett a mobilom, hogy ideje lenne kiindulni a buszmegállóba, felkeltem, vállamra kaptam a nehéz táskámat és elköszöntem. A buszozásom és a vonatozásom végig szenvedtem, hogy elkell mennem. Beértem a suliba, gyorsan telt a nap aminek örültem is mert eléggé fáradt voltam, mivel alig aludtam este. Visszamentem a koleszba és rögtön lefeküdtem az ágyba, fentvoltam még neten, de kis idő után bealudtam. Fél öt lehetett mikor a nevelőnk felkeltett, hogy ideje lenne tanulni. Felnéztem, de rögtön vissza is ejtettem a fejemet mert még  rosszabbul éreztem magam mint mielőtt elaludtam, a fejem valami borzasztóan fájt. Percek múlva sikerült is elaludnom. Pontosan 18:01 kor ébresztett telefonom, hogy menjek le vacsorázni, akkor már élni is alig volt kedvem, annyira rosszul éreztem magam, de erőt vettem magamon és hagytam, hogy a szobatársam és barátnői leráncigáljanak magukkal a vacsihoz. Vacsi után írtam a Gábornak... de kis idő múlva kattant bennem valami és elkezdtem veszekedni vele... már így is széttment a fejem, de még pluszba elkezdtem sírni azon, hogy milyen idióta vagyok... Olyan dolgokat vágtam a szerelmem fejéhez amit nemkellett volna, megbántottam... Ízig-vérig sértettem... akkor nagyon felcsesződött rám... Mondtam, hogy kedden megyek haza mert alá kell íratnom egy papírt, felajánlottam, hogy elmegyek hozzá is egy kicsit, hogy beszéljük meg a dolgokat. ő természetesen szépen finoman elküldött a búsp*csába... Megmondta, hogy ne menjek hozzájuk... Ekkor már úgy sírtam, hogy a szoba fele megtelt a könnyeimmel... Igazi hatalmas krokodil könnyeimmel... A  barátnőim leültek mellém és kérdezgették, hogy mi van velem. Könyörögtek, hogy ne sírjak, de nemtudtam abbahagyni, nagyon fájt, hogy megbántottam azt aki számomra a legfontosabb és legértékesebb.  A fejem teljesen feldagadt a szemeim és az orrom tiszta vörös volt, pontosan öt csomag zsepit használtam el... A színem a faléra kezdett hasonlítani mert egyre  fehérebb kezdtem lenni és szédültem, A nevelők vagy ezerszer megkérdezték, hogy hívjanak-e orvost. Mindig nemmel válaszoltam... "Csak egy kis rosszullét, a fájdalomcsillapíttó majd megold mindent"... Be is vettem 3darab fájdalomcsillapittót és elmentem zuhanyozni. A hideg víz kicsit segített a fejfájásomon. Majd pontosan tízkor kikapcsolt az internet. Ekkor még írtam egy hosszú bocsánatkérő " majd együtt megoldjuk, megbeszéljük" szöveget amire választ vártam, de nemkaptam. Hiába vártam egész este.... Hajnali 3körül végre sikerült álomba sírni magam, végre vége lett a forgolódásnak és szenvedésnek. Másnap a suliban is állandóan rosszkedvű voltam és ahányszor meghallottam, hogy valaki az osztálytársamnak kiabál (az osztálytársam Gábor néven ismert) állandóan az én egyetlen Gáborom jutott az eszembe. Emiatt rendszerint a mosdóban töltöttem a szüneteimet síró görcsök között, és félholtként mászkáltam vissza az órákra. Délután hazafelé vettem az utamat. Négy körül hazaértem, elkezdtünk irkodni... de semmi. Valamikor hét óra előtt azt írta, hogy ő ezt nem bírja mert nagyon hiányzok

neki... Akkor nagyon megörültem... De ennyi... Másnap reggel még írtunk 1percet, de ő munkába ment én pedig visszaaludtam még egy órára és utána vissza suliba. Ez a nap is nehézkesen telt... és egész nap vártam egy "nyuszim" , "szívem" , "édesem" megszólításra... de semmi... :( délután vettem egy kis meglepit amit majd a hétvégén odaadok neki... Reméllem majd megbocsájt... Nagyon hiányzik és nem bírom nélküle... Hiányzik, hogy a karjai közt tarcson és megvédjen, simogasson és csókolgasson míg el nem alszok. <3 Szeretlek, nagyon hiányzol édesem.