2015. október 12., hétfő

Egy teljes hét szenvedés...

Eljött az a hét amikor  alig irkodunk... Én suliban nyomom az ipart... Ő pedig délutános a munkahelyén... :/ ÁÁÁ... ma volt az első nap, hogy nem írtunk órákon keresztül.... nekem épp óráim voltak és csak keveset tudtam írni, hogy oda tudjak figyelni... :/ Reggel tőlük indultam a suliba...
4:35kor keltem, felöltöztem, elpakoltam a cuccaim és visszafeküdtem mellé az ágyba... Míg öleltem és csókoltam, csak azon gondolkodtam, hogy hogyan hagyhatnám ki az iskolát úgy, hogy vele lehessek egész nap. Sajnos nem találtam megoldás, meg lógnom se szabad így nagy nehezen beletörődtem és 4:50 percig csak élveztem a hozzám simuló bőrének illatát. Végig simítottam póló nélküli hátát és élveztem a pillanatot, hogy a hajamat simogassa és apró csókokat lehel homlokomra <3 Reggel a buszon beszúrtam a fülembe a fülest és zenét hallgattam... Mikor beértem Dunaszerdahelyre beültem a busz állomásra melegedni, ott végig néztem a vasárnap este felvett videókat és elkezdtem gondolkodni. Hamar elment az az egy óra várakozási idő, mentem is a vonatra. A vonaton nekikezdtem szerkeszteni egy rövidke cuki vidit ami kicsit gagyi de nem baj mert rólunk szól <3 Pontosan 8:05-kor értem be a suliba, ekkor írtam neki egy sms-t és teljes egészében a sulira koncentráltam. Az első óra után már nehezebben ment ezért kértem mobilnetet az osztály társamtól, hogy ne kelljen lefutkosnom a büfébe ahol van net. Kaptam is netet így relax volt és jött a dupla magasépítészet, az első óra hamar elment. A
második óra közepén jelzett a mobilom, hogy valaki írt. Nagy örömömben hamar ki is blokkoltam a mobilomat, de nem a szerelmem keresett... A húgom küldött képet a füzetén lévő kiflijéről... OKÉÉÉ... Visszaírtam neki és elsötétítettem a mobilom... Amint letettem az asztalra megint jelzett h keresnek... Végre a szerelmem volt az :3 nagyon megörültem és  elkövettem azt a hibát h nem figyeltem oda a tanárra, hogy mit magyaráz a lépcsőkről... így később mikor feltett egy kérdés olyan választ adtam, hogy sírva nevetett a padtársam és azt mondta, idézem : "úgy nézel mintha be lennél baszva!" :D Angolon töltőre szúrtam a mobilomat és a Gáborral írtam amíg a tanár az első padban lévőkkel beszélhetett. Angol után következett a matek ahol a "telefonokat elsüllyeszteni a táskába" szabály érvényes így kiellett bírnom tornáig, hogy nem nézhetem meg mit írt. Tornán nem történt semmi mert nem volt a tanárunk így elmentünk ebédet venni magunknak mert az menzás kaja undorító volt. Osztály társammal visszajöttem intrire és megkajáltunk, kaja után ő futott a vontjára én pedig befeküdtem az ágyba. írtam pár sort életem értelmének, utánna elnyomott az álom... fél hatkor keltem a telefonom csörgésére. Anyu hívott, hogy megkérdezze, be-e értem a suliba/ intrire... Hatkor lementem vacsorára majd vacsi után nekikezdtem házikat rajzolni, írni, tanulni.... :D Most pedig már megyek és lezuhanyzok, elrakom magam holnapra mert nagyon fáj a fejem és fáradt vagyok... :D Ez csak úgy gyorsan leírtam egyesek <3 már hiányolták a sok sületlenséget amit a blogomra írok :D  Szerelmem ha ezt olvasod akkor én már talán aludni fogok, de ha felkelek majd fellesek mobilnettel fb-re, hogy írtál-e :) Addig is nagyon szeretlek és remélem neked könnyebb, hogy nem írunk... mert én egyszerűen nem tudok most mit magammal kezdeni... :D Szép álmokat és pihend k magad <3 Imádlak :3  Vidi : 
https://www.youtube.com/watch?v=76mEyYdIgk4&feature=youtu.be

2015. szeptember 16., szerda

Esti szerelmi vallomás...

Szerelmem... Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életembe ami történt velem. Te adod az erőmet minden reggel, hogy fel tudjak ébredni, végig szenvedi a nehéz vagy épp idegölő óráimat és kibírjam míg délután hazaérsz és végre irkodhatunk. Te adod az önbizalmamat, hogy egyenesen tudjam tartani a fejemet, és ne lehajtott fejjel mászkáljak mindenhol, melletted szépnek érezzem magam. Te vagy nekem a hajtóerő az életemben, csak azért élem túl a nehéz hétköznapokat a kollégiumba, mert te vagy és hazavársz, hogy együtt tölthessük a hétvégéinket. Azok a hétvégék a legcsodálatosabbak^^ mikor átölelsz, megcsókolsz és azokkal az eszméletlenül szép szemeiddel az enyémbe nézel és elmondod, hogy mennyire hiányoztam, mennyire szeretsz. Bárcsak örökké tartana az az ölelés amit tőled kapok, mert tudom, hogy azok őszinte szerelmes érintések. Imádok a karjaid közt elszundikálni mikor filmet nézünk, vagy épp este elaludni.  Imádok melletted ébredni, mikor fölém hajolsz és mosolyogva ébresztgetsz, simogatod a nyakam, az arcom, a szám... játékosan megrázod a vállam és nevetve közlöd, hogy fel kell, hogy keljek :D ♡ vagy épp amikor cukin össze-vissza csókolgatsz csak, hogy kómás fejjel nevessek. Odavagyok a mozdulatért amikor rájössz, hogy nincs erőm kikelni az ágyból ezért visszadőlsz mellém és hozzám bújsz ♡ Imádom a bókjaidat, az eszméletlenül édes mosolyodat -ami a gyengéim közé tartozik, a szemeddel együtt... Imádom, hogy
mindenről eltudunk beszélgetni, úgy mint egy pár és úgy is mint legjobb barátok :) .  Úgy ahogy vagy eltudsz varázsolni. Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek... Te vagy az egyetlen... Egy világon át... <3  Te vagy a mindenem. Teljes szívemből szeretlek szerelmem, köszönöm, hogy vagy nekem. <3 ♡ ^^

2015. szeptember 14., hétfő

Esti gondolatok...

Sokáig azt hittem, hogy tudom mi az a szeretet , hogy milyen is valójában szerelmesnek lenni... Szeretni... De tévedtem... hatalmasat... Eddig fogalmam sem volt, hogy valójában milyen a szerelem, hogyan is kell szeretni. De most fülig szerelmes vagyok. Még annál is jobban szeretem a szerelmem. Ha hozzám ér, ha beszéll, ha mosolyog  vagy ha csak rám néz már akkor a világ legboldogabb embere vagyok. <3 Nagyon szeretem és ezt lehetetlen megfogalmazni, leírni, elmesélni, hogy mennyire imádom. Ő az én védelmezőm :3 A viselkedésén is látni, hogy mindig nekem akarja a jobbat, nekem legyen kényelmes, és hogy minden cselekedetével arra törekszik, hogy megmutassa mennyire is szeret engem. Sajnos én nemtudom neki ennyire megmutatni. Mondani pedig nemfogom... "Szeretlek" csak egy szó... annyi ember használja és nemtudják, hogy mit is jelent. Persze én is mondom, de jobb szeretem kimutatni... Ami nehezen megy >< De mindent megteszek, hogy neki legyen a legjobb. <3 Most egy happy vagyok. Itt a szerelmemnél, a szobájában az ő ágyába írom ezt, míg ő a számítógép előtt world of tanks-ezik és a feje fölött a tvn
bosszúállókat nézzük :D + messengeren irkodunk egymással (lol O.o ) ... A világ legjobb érzése amikor csak úgy odahajol hozzád egy pusziért, vagy megölel amikor nemfigyelsz, vagy csak simán hozzádbúj... <3 Az egész testem megremeg... Fogalmam sincs, hogy ezeket miért írom, de jó... :D Szivem... ha olvasod... :3 kérlek gyere vissza mellém/ mögém, mert jó volt :D <3 

2015. szeptember 8., kedd

Kezdetetek...

2014.július 5. (szombat)  Az a bizonyos falunap ami megváltoztatta az életemet. :3  Ekkor ismertem meg a mamár számomra legfontosabb embert az életemben. 
A barátnőmmel és a legkisebb húgommal kiindultam a Tallósi falunapra, útközbe összevesztünk ezért én előrementem és elvoltam magamnak. :D Összefutottam az Ákosal és a Robertóval. :D Velük mentem tovább... xD később kibékültem a lányokkal, de ők otthagytak engem a fiúkkal. :D :3 Este iszogattak és velem dumáltak. Egyszer csak jött valaki aki nagyon jóban lehetett a Robertóval... ott ökörködtek xD Végül kiderült, hogy az unokatestvére :D és bemutatott neki... A srác Béla ként mutatkozott be :D Persze a rendes neve Gábor... :D Másnap bejelölt... Később elkezdtünk írni... mikor épp az unokatestvérem kutyájára vigyáztam mert nyaralni ment :") De egy vagy két nap múlva már rendesen tudtunk irkodni :"D Később a születésnapjára is meghívott, még azt is felajánlotta, hogy értem jön :D :3 olvadoztam... :D Ő volt az első fiú akiért végignéztem egy focimeccset úgy, hogy akkor még utáltam... De érte bármit, főleg ha ő játszik :D